2024 januárjában a
párommal egy barcelonai utazás mellett döntöttünk. Egyikünk sem járt még a
katalán fővárosban és arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen a mediterrán tél.
Kis autónkkal éjszaka fél 4-kor, -10 fokban indultunk Szegedről Ferihegyre,
onnét pedig hatalmas gépmadár vitt minket Spanyolország második legnagyobb
városába. A 21. század gyors közlekedési vívmányainak köszönhetően 10 órakor
már egy másik világban találtuk magunkat.
A reptérről előbb vonattal, majd
metróval mentünk be a város szívében fekvő, az 1888-as világkiállításra épült
Arc de Triomf kapujához. A vörös téglákkal díszített, spanyol, iszlám stílusjegyekkel
bíró épületen átlépve egy pálmafákkal szegélyezett, életteli, autómentes utcába
csöppentünk, ahol sétáló családok, párok, művészek, futkározó gyerekek élvezték
a tavaszias hangulatot árasztó napsütést. A promenád végén lévő Ciutadella
Parkba belépve úgy éreztük, mintha az édenkertbe érkeztünk volna meg. Virágzott
a japánbirs, mandarinoktól, narancsoktól roskadoztak a citrusfák és az egyik
fűtetlen pálmaházban a trópusi növények mellett ananászt is megcsodálhattunk. A
hangulatot még tovább fokozták a kis tavon csónakázó fiatalok, a köztük úszkáló
vadludak, az i-re a pontot pedig egy kör alakú színpadon latin táncot járó
társaság rakta. Itt a hőmérő higanypálcáját nem tudtuk pontosan beazonosítani, viszont
a reggeli zimankó után vígan pulóverben flangáltunk. Ekkorra már az idő lassan
dél felé közeledett és a mi biológiai óránk sem bírta tovább, ezért a napfényes
jacht és vitorlás kikötő egyik éttermében töltöttük meg éhes gyomrunkat.
Ilyen élményekkel
köszöntött minket Barcelona, aminek az egyedisége a múltjában, jelenében,
gasztronómiájában, építészetében, lakosainak ibériai virtusában, mediterrán
klímájában rejlik. Kétszer rendeztek itt világkiállítást (1888, 1929), egyszer
olimpiát (1992), nem feledve egykori művészeit, Gaudít, Picassot, világhíres
focicsapatát. A város ritmusa, szépsége, lépésről-lépésre csodákat tartogat
számunkra. Egy olyan hely, ami könnyedén egy hétre is magába szippanthat
minket, de nekünk csak négy napunk maradt ráadásul, egyszer még a város határait
is elhagytuk.
