A Kamocsay Ákos vezette Hilltopot valószínűleg egyik borkedvelőnek sem kell bemutatni, hiszen a mester munkásságát Angliában előbb jutalmazták az Év Bortermelője díjával, mint idehaza. Az ország egyik legnagyobb borászatának vezetője a borkészítésben gyakorta ötvözi a populáris és a nagy borok egyvelegét. Ez a Kamocsay szériára is igaz, néha a mérleg nyelve mégis átbillen az utóbbi kategóriába. Az utóbbi a 2022-es olaszrizlingjénél sincsen máskép, amely érettségével, viszonylag nagy testével, kellemes savgerincével, csonthéjas, körtés, enyhén mézes aromáival, igazán szép tételnek számít. Alkoholja nem túl magas és olyan benyomást kelt, mintha némileg töppedt szemek kerültek volna az alapanyagba.
A Szekszárdi borvidék nem a fehérborairól híres, a Fivérek Borbirtok mégis megmutatta, a jövőben ezen a téren is számolni kell a Szekszárd körüli dombokon. A 2022-es battonage chardonnay-juk erősen füstös, kókuszos, trópusi gyümölcsös jegyei teljesen beleillenek egy kaliforniai sorba. Amerikai hordó ide, vagy oda, az érleléshez ők magyar trust-hordókat használnak. A bor ízében még érlelést kíván, a savak is erőteljesen uralják a gerincét, 2-3 év múlva szívesen újra kóstolnám.
A Hercegkúton gazdálkodó Határi Pincészet is újdonság volt számomra. Mint kiderült, a család borkultúrája messzire vezethető vissza, hiszen a borászat alapítója, Magyari József, Hegyalján nőtt fel, majd másfél évtizedet építészként tevékenykedett. A szőlő szeretete mégis visszavitte a gyökereihez, amiben a borász végzettségű feleség hatalmas segítséget nyújt. A 2019-es Szikla könnye furmintjuk egy olyan klasszikus, korához képest fiatalos bor, amit mindenképpen érdemes megkóstolni. Vaskos savai tartást és hosszú életutat, körte, csonthéjas, gyurmás aromái, krémes jellege, néhány gramm maradékcukra, kellemes ízvilágot biztosítanak.
Sosem voltam a rozék nagy rajongója, ráadásul az évek során a hazai tutti-fruttis jelleg gyakran elvette tőlük a kedvem. Az Etyeken gazdálkodó Optimus Winery 2023-as pinot noir rozéjába mégis egy pillanat alatt beleszerettem. Be kell vallanom, eddig ez a borászat is fehér foltként szerepelt a hazai bortérképen, de ezzel a tétellel mély nyomot hagytak bennem. A bor gyönyörűen hozza a fajta jellegzetességeit, amibe némi provence-i karaktert is belecsöppent. A közepes test és a csilingelő savak mögött cseresznye, csipkebogyó csöppnyi eper aromák bújnak meg. Öröm volt visszakóstolni.
Az est folyamán a legkiegyensúlyozottabb vörösbort a Kemeczés Borháznál töltötték a poharamba. A pincéjük Cegléden található, saját szőlőterülettel nem rendelkeznek, a termést pedig a Mátrai borvidék egyik legszebb és legértékesebb dűlőjéből, az abasári Saár-hegyről vásárolják. A 2019-es cabernet franc-juk egyszerre harmonikus, érett és fajtajelleges. A jó közepes testű, szilvás, szedres, fűszeres jegyekkel bíró bort némi vaníliás lecsengés gazdagítja. Itt nem a villányi, szekszárdi nagyságot kell keresni, hanem a kellemes, finom ízeket. A Most ért a csúcsára, így vétek lett volna kihagyni.
