Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat. 

Sajnos a változékony időjárás mellett én is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől még több érdekes kincsre bukkantam. 

A hazai pezsgők forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával, vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel, mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet 8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós, élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es brut natur pezsgőjére esett a választásom.  Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága, enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a fajtának idő kell  ̶  szerintem minden borbarát egyetért. Acélos savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs, méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével, egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el. Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható. 

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet 2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a névválasztásnál erre is próbálnak utalni. 

A fekete cseresznyés, érett meggyes, szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat. Hatalmas jövő elé néz! 

Varga Zoltán Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik. Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta, ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó. 

Köszönöm a borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci