Ez a szekszárdi borászat az utóbbi időben egyre több meglepetést okoz. A könnyed stílust képviselő pinot noir-juk már régóta nagy kedvencem, a K2-t szerintem senkinek sem kell magyaráznom, ősszel pedig a bomba formát mutató 2017-es Nyék cabernet sauvignon került a poharamba. Ne feledkezzünk el, arról a bizonyos 2017-es évről sem, amit az évtized legjobb évjáratának tartok. 2017-ben, mind a fehérek, mind a vörösek tekintetében elegáns, mégis markáns savú, hosszan érlelhető, nagytestű, gyümölcsös borok születtek. Bármikor szívesen nyúlok a palackért, ha ebből az évből való.
Egyik este megbontottam a borom, majd jött a katarzis. Nem kell nagy dologra számítani, inkább csak egy harmóniára, amit jó inni, majd az ember kéri a következő pohárral. A szedres, helyenként szilvalekváros ízei, közepesen sűrű gyümölcsös testben folytatódnak, amire a hordó kellemes csokis ízvilága telepszik. Az igaz, hogy a 14%-os alkoholt picit soknak érzem, a téli estéken mégis jól esik fűtő hatása, a leheletnyivel erősebb savai meg extra meggyes aromákkal látják el. A végén minimálisan jelen van a sokak által utált zöldpaprika is, de fűszeres lecsengésével némiképp harmonizál. Nem egy kisportolt bombázó, mégis egy olyan kedves bor, amit bármikor szívesen előhúznék a tarsolyból. 6 pont