A Zalaszentgróton gazdálkodó Dóka Éva Pincészetének tényleg egy hajdani szeszgyári épület ad otthont. Azon a Zalai borvidéken járunk, amit lassan újra kellene értelmeznünk. Az egykoron sokat emlegetett direkttermő fajták kikopóban vannak és egyre többen a modern bortermelés felé fordulnak. Ez a dimbes-dombos táj rengeteg kincset rejteget számunkra. Többek között a világon egyedül itt termesztik a különleges pintes szőlőfajtát, másrészt a Pécsi Littke Pezsgőgyár is erről a hűvösebb klímájú területről szerzi be a pezsgő alapanyagot, persze arról a Dr. Bussay Lászlóról se feledkezzünk meg, aki újra felrajzolta a borvidéket a magyar bortérképre.
Sajnos azt nem tudom, hogy elődeink milyen mértékben termesztettek a zalai dombokon furmintot, de az biztos, hogy a magyar határtól nem oly messze, Szlovéniában, a Podravska borrégió Jeruzalem településének egyik legfontosabb fajtája. Úgy gondolom a kétezres évek elején ennek hatására láthatott potenciált Dr. Bussay László, Heimann Zoltán, Sz. Kis László, akik a közös Kerkaborum vállalkozásuk keretében a Kerka-patak völgyében több hektár furmintot ültettek.
Dóka Éváék összesen 2 hektáron, több dűlőben foglalkoznak a fajtával. A 2017-es pogányvári területen termesztett furmintját megkóstolva vulkanikus társaihoz képest egy könnyedebb, gyümölcsös jelleget mutat, amit a hűvösebb klímától és a löszös, pannon üledékes terroir-tól kaphatott. Korához képest meglepően friss, fajtajelleges illattal indít. Citrus, barack, körte, birs aromáit, leheletnyi petrol szövi át. Elegáns savai mögött enyhén kesernyés, citrus, grapefruit, körte, mandula, birs gyümölcsös ízek keverednek némi maradékcukorral. 4+ pont
