Györgykovács Imre egy olyan ikonikus alak, aki még a legjobb hazai borászok közül is kiemelkedik. Szerény csendes ember, rendezvényeken se gyakorta látni, mégis ha találkozunk vele, szájtátva hallgatjuk szavait. A Somló hegy számos kiváló borásszal rendelkezett és rendelkezik, de olyan egyenletes magas minőségre amit ő nyújt, egyik se képes. Borai már a kezdetektől fogva csoda számba mennek, amibe nincsen semmi flinc-flanc. Egyszerűek, letisztultak, nem írják túl a fajtajelleget, nem uralkodik rajtuk a hordó, csak az a vulkanikus somlói terroir, ami az ottani borok nagyságát adja. Ha valaki, akkor ő tényleg igazi kézműves borász. Korábban mindössze egy, mára ezt megfelezve fél hektáron, három fajtával /sárgamuskotály, olaszrizling, tramini/ dolgozik. Hetvenhez közeledve a furmint és hárslevelű ültetvényeit feladta. A kapálástól a borfejtésig, a fürtök válogatásától, a kézi kíméletes préselésig mindent kettesben, kézzel végez a feleségével. Elmondása alapján semmi különlegeset nem csinál, csak úgy tesz mint az őseink. Spontán erjeszt, kétszer fejt, majd jöhet a palackozás.
A pohár szájából választékos illatorgia árad. A pattogzó fűszerek mellé fehérbors, citrusok, alma, friss barack és csonthéjas kesernyés aromák társulnak. Kerek ízét, intenzív, mégis elegáns savgerince tartja frissen. A fűszerek robbannak a nyelvem alatt, ami alma, szőlő, ananász, enyhén kesernyés körte és mandula játékos ízeivel keveredik. A csontszáraz bor ásványos jellege szépen harmonizál a fűszerekkel. Igen hosszú, olajos lecsengéssel zárul. 7 pont
Ezt a bort kóstolva nem hiába kapta Györgykovács Imre a Somló /Isten elhagyott kalapja/ hercege elnevezést.