 |
Most arról a Csongrádi borvidékről kóstolok, ahonnét a könnyed gyümölcsös fajtáktól egészen a testes vörösekig szinte minden borstílust megízlelhetünk. Be kell vallanom, amíg Szegedre nem költöztem, addig nem találkoztam az innen származó borokkal. Ezen nem is kell meglepődni, hiszen hazánk bortérképén ez az egyetlen olyan fehér folt, amiről szinte semmit sem lehet hallani. Élve a lehetőséggel, a jövőben megpróbálom magam beleásni ebbe a borvidékbe.
Míg a napfény városa Szeged több száz évre visszavezethető borkultúrával rendelkezik, addig a hozzá tartozó az egykoron szebb időket megélt Csongrádi borvidék szőlőtőkéi folyamatos fogyást mutatnak. A pincészetek gyakorta tőkehiánnyal rendelkeznek, s mára egy maréknyi csapat próbálja életben tartani az itteni borkultúrát. Sajnos a helyben készült borok nem jutnak el a fogyasztók széles táborába, pedig egykoron a pusztamérgesi olaszrizling, vagy a csongrádi kadarka jó hírnévnek örvendett.
Az ásotthalmi részen inkább a fehérek, míg a csongrádi régióban a vörösek kerülnek előtérbe. Tudtátok-e azt, hogy Szeged külterületén Kiskundorozsma határán gazdálkodik az az Ujvári Pincészet, aki oroszlánrészt vállal a csongrádi borok népszerűsítésében? Azért is különleges, mivel ez az egyetlen megmaradt szegedi borászat. Az egy tagban lévő 7 hektáros birtokon főleg fehér fajtákkal dolgoznak, de szortimentjükben a kékfrankosnak is helyet szorítanak. Meglepő módon fő fajtájuk a rajnai rizling, ami nem pont az Alföldre jellemző.
Én most mégsem a rajnait, hanem azt a 2020-as cserszegi fűszerest szeretném bemutatni, ami nagy nyári kedvencemmé vált. Karakteres fűszeres ízvilága magában is igen jó, de a nagy melegben fröccsként más bort el sem tudnék képzelni.
Fűszerekben gazdag illata csonthéjjal, szőlővel, körtével, némi zöldes aromával egészül ki. Megízlelve a markáns savgerince köré vágott fű, szőlő, kesernyés körte, ízek párosulnak, amit nagy mennyiségű fűszer tesz izgalmassá. Picit kiforratlan, picit vad, mégis izgalmas bor. /5 pont/